Keresd a nőt

Vad vizekre eveztem a következő találkozóval annyi szent. Fordulat következett, ugyanis nem én találtam meg Noémit, hanem ő engem. Külsőre teljesen rendben volt, nála is belül kezdődtek a bajok. 

21 évesen igazi földtől elrugaszkodott egyén volt, saját világgal, állandóan változó hangulattal, amit nehezen lehetett lekövetni. Szentimentális volt, nem kifejezés. Ahogy beszélgettünk hamar világossá vált, hogy őt már sokan kihasználták és neki csak a szerelem hiányzik az életéből, egy lelki társ, ez eddig jól hangzik, hisz én is erre vágytam. Aztán egyre mélyebb vizekre eveztünk a lelkében és elszomorító volt minden. 

 Lehet nagyon belemerültem a netes keresésbe, de újabb tanulság, hogy nem mind arany ami fénylik. Rövid bemutató lesz, mint a kapcsolat is. 

 A legutóbbi hosszú bejegyzést most kövesse egy rövid. 

Helyszín a szokásos szórakozóhelyünk, nem is akartunk csajozni, csak szórakozni. Ám egy nő nagyon kinézett magának. Szó szerint nő, és sző szerint kinézett magának. Egyszerű beszélgetésként kezdődött, de semmit nem tudtam róla kideríteni, se a nevét, se a korát, se a telefonszámát semmit. 28 évesnek tippeltem, és gyógypedagógus, ennyi. Végigflörtölte velem az estét, jöttek hozzá a hozzávaló és jobbnál jobb palik, de ilyen lendülettel koptatta is le őket. Csak én kellett neki. Majd csók, csók és könny, el is köszönt, mert vitték a barátai, még egy utolsó próba kilétére rákérdezni, de nem hagyta magát. 

Azóta keresetem a neten, az estében, de nem találtam.

 Milyen rossz az mikor írsz valakinek, de ő nem képes reagálni, még csak annyit sem, hogy bocsi nem jöttél be. Milyen vicces ezeket az embereket több hónapon keresztül ugyan azon az oldalon viszont látni. Minden nap belép ő is, keres valakit, ám lehet ha válaszolt volna már régen együtt lennénk és nem reménykednénk minden nap. Aki nekem írt rendre válaszoltam, hogy igen vagy nem. Ha igen ő megjelent vagy megjelenik ezen a blogon.

Figyelem! A következő bejegyzés megsértheti egyes emberek lelkivilágát, ugyanakkor még szexuális dolgokat is tartalmazhat, megtekintését semmilyen korosztálynak nem ajánlom! 

Elérkeztünk ahhoz a történethez mikor először gondoltam arra, hogy le kéne jegyezni a történéseket. Eddig nem volt fordulatos és hollywoodi forgatókönyvért két térden csúszó a történet, ám ezek után olyan dolgokat, emberi tulajdonságokat tapasztaltam amit ha nekem mesélnek legfeljebb nevetek nagyokat és nem hiszem el.  A lányok akik csak a szerelembe szerelmesek, de nem magába az egyénbe. Részletek odalent.

 Mielőtt bárki szót emel, hogy ez nem is sok leány röviden tömören szót ejtek azokról akikkel sosem találkoztam, csak a net egyik előnyét használtam ki a cél érdekében. Vegyítve tömören, több részben a jelöltek. A végén pedig a tanulság. 

 Emlékeztek még Lilire? Egyszer csak felbukkant a semmiből. Nem más ötlettel, mint, hogy van neki egy barátnője, akinek még nem volt sosem senkije, és csak ő lóg ki a bandájából aki egyedülálló, vigyem már el egy randira. Fényképek alapján nem volt ellene kifogásom, a kerítés sikerült, fel is vettük a kapcsolatot.

 Visszatértem a megrázó zh-k után, folytatódhat is a kálvária.

Helyi erő, vagyis településemen lakó következő párjelölt nem más volt mint Marica, de grófnő nem volt. Képek szimpatikusak voltak, de a tény, hogy gyalog 15 percre van tőlem az erkélye még inkább tetszett. Hosszas beszélgetések után sikerült végre randira hívnom, pedig a távolság nem lehetett kifogás. Mikor végre sikerült egy városi sétát terveztem be, fagyizással, hülyéskedéssel, randi hangulattal. Jól hangzik?

Jól hangzott, fagyit nem ehet mert be van gyulladva a torka, meg a foga se bírja. Hát jó, most kibírom nélküle, de folytatódott a hibalista, rossz a szeme, folyamatosan romlik, egyik lába rövidebb, hallása rossz, kócosak a fogak, álomkóros, orvosi megfigyelésekre jár és még sok sok minden. Randi valójában egy Marica bugreport volt. Születéskor gariba be kellett volna cserélni.

Folyóparton sétáltunk, ahol pár helyzethez illeszkedő poént ellőve legalább mosolyra tudtam fakasztani, és megnyugodtam, hogy az arcizmok legalább működnek. Számcsere majd haza kísérés után egy utcával előbb elköszönés, nehogy anyu meglessen az erkélyről. Majd még találkozunk.
Másnap felhívtam, hogy lesz a hétvégén egy koncert, ami érdekelheti őt is, (mert szereti a koncerteket, mert szereti a bandát, okosan összeraktam, hogy érdekli, na ) őőő pont nem jó nem lesz a városban. Oké, aztán hívásokra nem reagált, levelekre sem és eltűnt.

 

Eltelt jó pár hónap, véletlenül megnéztem a facebookot, és láss csodát az üzenetekben az egyéb között ott figyelt egy augusztusi levél tőle. Sokat gondol rám, kéne megint találkozni, nem is érti miért tűnt el. Én pedig megsemmisülve néztem magam elé, hülye facebook amiért ezt nem jelezte ki. Kettő pedig miért itt írsz? Tudod a számom, a mail címem, miért pont itt írtál? Gyorsan írtam neki egy rendes levelet, hogy láss csodát én is gondoltam rád, de eltűntél a hipernetben. Adtunk még egy esélyt, elmentünk moziba, de nem változott sokat, bugreport nagykabátban, (így már feature? ) utána ugyan úgy eltűnt. Majd egy hétre rá a közösségi oldal büszkén hirdette, hogy kapcsolatban van.

Legalább a film jó volt  

Nem felejtettem el az írást, pontosan úgy ahogy a zh-k sem felejtettek el engem. Türelem tornaterem.

 Mint minden egyetemista én is eljárok bulizni, ilyenkor persze oldottabban ismerkedik mindenki mindenkivel, köszönhető ez a jó hangulatnak, és még inkább az olcsó alkoholnak, belegondolva inkább csak a pia tehet róla. :) Adott a társaság, a tánctér a buli, mikor a terem másik végén meglátsz valakit, akire már azt mondanád gyerekeid anyja lehetne, ám látod hogy rázza le a jelölteket sorban, azért odamész.

Persze kellett 3 haver hogy lökjön, de végül elértem hozzá. Meglepetés volt, (számomra) mert ő már várt engem, számára is kitűntem a tömegből, csak nem mert kezdeményezni, meg a baráti körömbe belépni. Lili mert így szólították feltűnően élvezte a társaságom. Már majdnem ahhoz a részhez értünk mikor a DJ az előre bekészített szerelmeseknek csöpögős zenék pont empéhármakra play gombot nyom, mikor is vallott nekem. Van pasija, csak lejött a barátnőivel szórakozni, az ő lelkiismerete viszont a helyén van. Csak az olcsó pia elveszi az eszét.

  Folytassuk hát a társkeresés rögös útját, most hogy újra szingli lettem és valamennyire túltettem magam a dolgokon (nem). Első versenyzőnk nem más volt, mint Szabina. Véletlenül pont internetes csapás lett ő is, de akkor még nem tudtam, hogy az lesz. Mármint csapás. Volt már szó a csodás fényképészről, aki a súlyokat levágja a képről. Kitaláltad, Szabina is ismerte ezt a fotóst. Hosszú beszélgetések, összhang, ám én valahogy levettem a lábáról őt, nálam sok szálka piszkálta a körmöm. Többek között, hogy az ő körei nem egyeztek az én köreimmel. De nem érdekelt, egy találkozó belefért. Beszéltünk előtte a citrom törvényről, hogy alkalmazza bárki is. Milyen pocsék az, ha első csóknál derül ki, hogy nem illenek egymáshoz. (Mintha erre is lett volna már példa, Zsanett egész pontosan.) Illetve ha hosszú szünet van és csókpillanat és nem történik semmi. 

Némileg felfedtem a lényeget a társkeresős adatlapok profilképeiről, most nézzük magát a profilokat. 

Srácok, most kicsit eltérek a sztoriból, hogyan is jártam anyátokkal... Tényleg ez jutott eszembe már erről a blogról.  

Eléggé belemerültem ebbe az internetes "megtaláljuk a társad" oldalakba, a lényeg az hogy a dolog működik, csak kitartónak kell lenni és elég jó szemmel válogatni. De javarészt nem ez történik, és nem tudod hirtelen, hogy nevessél kínodban, vagy fejedet Picard kapitány módjára fogd. De nézzük sorban, mik is az alapvető bajok. 

Újramelegítve csak a káposzta finom. Mondják az okosak, ám ez is olyan, hogy attól függ. Ha adott volt az őszinte szerelem, két ember akik hittek egymásban, az érzések amik a kapcsolat után is bent maradtak az emberben, akkor szinte várják a pillanatot, hogy újra összejöhessenek... mielőtt túl szentimentális leszek befejezem, szóval akkor működik. Minden más esetben az okosaknak van igazuk. De más esetben ki akarja újramelegíteni?

Miután a pocsék nyár és a még kellemetlenebb próbálkozások után lemondtam már az egész társkereső mizériától derült égből jött a következő szerelem. Szóval újabb bizonyíték arra, hogy ha nem gondolsz rá és nem érdekel az egész akkor lesz párod. De ezt próbálja megtartani bárki is, ha régóta egyedül van. Sőt aki egyedül akar maradni, annak meg működik, hogy nem lesz senkije, aki meg akar valakit annak nem. Ördögi a kör. 

 Egyszer már működött. Miért ne működne még egyszer? Gondolná az egyszerű ember. Ahogy gondoltam én is. Nos a netes társkeresés maga megér egy külön posztot és meg is kapja, majd később.

A bitek sűrűjéből egyszer csak előjött  Karola 2. Mestersége címere fodrász volt. Nagyon megfogtam szerény bemutatkozásommal. Azonnal találkozni is akart. Legalább nincsenek fölösleges körök, azonnal kiderül, ha nem tetszünk egymásnak. Persze azért pár levél volt köztünk és számcsere azzal a tudattal, hogy másnap randi. Másnap pedig a tudat lerombolása, hogy közbejött valami két nappal napoljuk el. Rendben. 

Találkoztunk egy számomra addig ismeretlen lakótelep parkjában. Itt most előre szögezném, hogy beigazolódott az amitől mindig is tartottam. Mégpedig, hogy lehet olyan jó szögből fotózni ahol minden szebbnek látszik. És kisebbnek, jóval kisebbnek. Első döbbenetemet, még több is követte. Az hogy dohányzik az egy tény, de a fél doboz/ két óra tempó még engem is meglepett. Állítólag ha valaki leszokik a dohányzásról felszed magára pár kilót. Nos az ő esetében lehet ezzel tartotta a nem éppen kicsi versenysúlyát. De lépjünk is át efelett, mert a belső a fontos. Szíve pedig volt, hatalmas (bocsi bocsi, tudom rossz vicc volt). Kisírta nekem életét, bánatát, túlzottan sokat az expasiról. Főleg azok a részletek, hogy mikor hogyan, ez lehetett a felhívás a keringőre, nem tudom. Lassan telt el a két óra, amennyi időt tudott rám szakítani. De megbeszéltünk találkozunk még. Augusztus volt. 

Pár nap telhetett el, mire megbeszéltünk egy újabb találkozót. De a sors (Ámor?) iróniája, hogy le kellett mondania egyszer, kétszer ötször, tízszer. Már javában tartott a szorgalmi időszak mire újra tudtunk találkozni, újra ott a lakótelepen, mert nem akart máshová menni, pedig október lévén addigra elég hideg lett. Akkor már nem alakultak jól az események, pedig bíztam benne, hogy pár hónap múlva újra találkozunk.

Azon az októberi hónapon még akadt egy netről érkezett versenyző. Őt én választottam, és elég komoly szócsatákat folytattunk levélben mégpedig augusztus óta. Csak valahogy nem voltam meggyőzve, hogy ő lehet az akit keresek, próbáltam lerázósra venni a levelezést, de nem vette a lapot. De csak oda jutottunk, hogy októberben beültünk egy teázóba. Nos, jól éreztem, hogy ő is ahhoz a fényképészhez járt, mint Karola 2, de nem volt annyira súlyos eset. Bögyös Vörös, azaz Anett. Frissen kezdett a bankszakmában, saját keresetéből élt mint Marci hevesen. Ő már nő volt.

Több találkozónk is volt, ám lassan kiderült, hogy mire ment ki a játék. Elég volt csak a küldött leveleit nézni. Lesz egy autós kiállítás, menjünk el. Most van egy új film a moziban, menjünk el, most van az a..és folytathatnám. Elvárta szegény nő, hogy lovagiasságból mindig én fizessek ezek után a programok után. Csóró egyetemistaként. A másik oldalon, meg a dolgozó nő. Főleg, hogy kapcsolat szempontjából eredménye nem lett, csók sem csattant, csak jól érezte magát azalatt a pár randi alatt. Szerencsére nem sokáig, mert jött az új kapcsolat.

Ott tartottunk, hogy Fannit szíven ütötte a tudat, amíg nem tudta eldönteni mit is akar addig én megleltem nagy szerelmem.  De mivel semmi sem tart örökké kicsivel több, mint két év és fél múlva megint a társkeresés úttalan útjára sodort a sors, vagy Ámor.  Nem üdvözlöm ezért.

 Kezdjünk is bele ebbe a szarkazmussal nem kevéssé tarkított történetbe. A legelejébe mikor még nem is sejtettem, hogy itt fogok kikötni. Egész pontosan 5 évvel ezelőtt, (ránéztem a naptárra és tényleg, pontosan 5 éve történt. Hű hogy telik az idő.) egy baráti összejövetelben sikerült megismerkednem első hősünkkel.

 Az ember társas lény, mondják az okosok, ideje hogy igazat adjak nekik és megtaláljam azt, aki mellett tényleg jól érzem magam. Ez eddig teljesen tiszta sor, éled az életed, egyszer csak megtalál Ámor nyila és nem menekülhetsz a szerelem elől, rózsaszín ködben repülsz 5 centivel a föld fölött.  Ha egyszer belekóstolsz utána mindig is akarod, mert ez egy drog. :D Szóval a lényeg nem más, mint megtalálni párom, ami nem is egyszerű.

Mert mi történik akkor ha az én Ámorom inkább tréfát űz velem az első szerelem után?  Lehetetlen helyzetek, hihetetlen találkozók, elképesztő emberek. Amikor minden felülkerekedik a józan ész felett és nem akarom elhinni, hogy ilyen létezik. Lehet, valójában mindenki normális és velem van a baj, a végére lehet, kiderül. Az elkövetkező hónapokban leírom, hogy a szebbik nem mely szereplőivel hozott össze a sors, úgy gondolom, hogy sok embernek meg kell ismernie, tanulhasson, taníthasson engem az események tükréből.