Folytassuk hát a társkeresés rögös útját, most hogy újra szingli lettem és valamennyire túltettem magam a dolgokon (nem). Első versenyzőnk nem más volt, mint Szabina. Véletlenül pont internetes csapás lett ő is, de akkor még nem tudtam, hogy az lesz. Mármint csapás. Volt már szó a csodás fényképészről, aki a súlyokat levágja a képről. Kitaláltad, Szabina is ismerte ezt a fotóst. Hosszú beszélgetések, összhang, ám én valahogy levettem a lábáról őt, nálam sok szálka piszkálta a körmöm. Többek között, hogy az ő körei nem egyeztek az én köreimmel. De nem érdekelt, egy találkozó belefért. Beszéltünk előtte a citrom törvényről, hogy alkalmazza bárki is. Milyen pocsék az, ha első csóknál derül ki, hogy nem illenek egymáshoz. (Mintha erre is lett volna már példa, Zsanett egész pontosan.) Illetve ha hosszú szünet van és csókpillanat és nem történik semmi.
Találkoztunk is a nagyváros kis parkjában. Április volt, még nem volt igazán meleg, de már szabadtérre alkalmas volt.
Megláttam és megállt benne az ütő. Az arc stimmelt, de a test eddig más univerzumban járhatott. Nem hazudok hogy saját gravitációja lehetett, mert vonzotta magához az utcán lévő oszlopokat, gyerekeket autókat. Jó, lehet kicsit erős volt, de a citrom törvény egyből bennem volt, hogy már csak 4 perc 26 másodpercem van hátra. Aztán 26 másodperc múlva olyan olyan hatással volt rám valami miatt, hogy megkedveltem. Magam sem értettem, hogy mi de remek volt a délután. Még egy cinege is az ujjamra szállt, háromszor is, el se hittem, hogy van ilyen. Na igen a randi. Voltak hosszú szünetek, és nekem kezdett letörni a kezdeti lelkesedésem. Mint mikor a válladon van az ördögöd, meg az angyalod, és a kis vörös nyer. Már hazafelé tartottunk mikor eljött az a bizonyos kínos pillanat, itt bizony csók lesz. Nem szépítem, borzasztó volt. Ezen a ponton a kisördög megfojtotta angyalomat, majd a következő csóknál engem pofozott fel. Ő is tudta, hogy hajaj itt baj van, (én már az elején tudtam, hogy van, nagy nagy NAGY baj) de nem zavartatta magát.
Másnap közöltem vele a hírt. Nem leszek bunkó, hogy ágyba vigyem, mint a többi előttem és utána mondjam, hogy pá. Megmondtam, hogy összegyűrném vele a lepedőt, de többet nem tudnék elképzelni, szóval hagyjuk a dolgot.
Uraim, sose mondjatok ilyen egy nőnek...
