Emlékeztek még Lilire? Egyszer csak felbukkant a semmiből. Nem más ötlettel, mint, hogy van neki egy barátnője, akinek még nem volt sosem senkije, és csak ő lóg ki a bandájából aki egyedülálló, vigyem már el egy randira. Fényképek alapján nem volt ellene kifogásom, a kerítés sikerült, fel is vettük a kapcsolatot.
Juditnak hívták, nálam egy fejjel alacsonyabb volt, barna szemét szemüveg védte, hosszú barna haj, kicsit töltött galamb alkat, de nekem tetszett képen is, és élőben is. Eljött az én időm.
Beültünk egy teázóba, hosszasan beszélgettünk és már nagy előny hogy közös téma is akadt szép számmal, amit kibeszéltünk rendesen. Már egy közös kirándulás képe is megjelent lelki szemeink előtt. Éppen érettségi szóbeli előtt állt, emelt szinten két tárgyból, orvosnak készült és egy elég szép karrier lehetőséget rajzolt fel előttem. Ám magányos, jó lenne egy ember maga mellé. Próbálkozott ő is a neten, sikertelenül. Nos itt az alkalom, hogy sikere legyen végre.
Sajnos estére programja volt, el kellett válnunk. Számcsere puszi puszi, bízva hogy lesz folytatás. Este már Lili keresett, hogy milyen volt, én pedig büszke voltam, hogy sikeres.
Másnap egy üzenetet kaptam Judittól:
Szia:)
Én is nagyon örülök, hogy találkoztunk, jól éreztem magam. Igazából tök sokat gondolkodtam, hogy ez után mi legyen. Nagyon jó fej srác vagy, vicces és szórakoztató, de mégis inkább azt mondanám, hogy nem szeretnék még egyszer találkozni. Igazából ennek több oka is van. Mielőtt elmentem volna veled, az előtt kellett volna meggondolnom, hogy mi fér most bele most az életembe, és rá kellett volna jönnöm, hogy most egy fiú semmiképpen sem. Sajnálom, de nálam most még egy ideig a suli és a tanulás lesz az első helyen.
Ne haragudj rám.
Minden jót kívánok neked, és maradj olyan, amilyen vagy, mert biztos van egy lány, aki rád vár!
