Lehet nagyon belemerültem a netes keresésbe, de újabb tanulság, hogy nem mind arany ami fénylik. Rövid bemutató lesz, mint a kapcsolat is.
Egyik kereső oldal enged keresgélni regisztráció nélkül. Remek dolog adataim nélkül lehet röhögni egyik másik emberen, illetve ők sem röhögnek rajtam. Ám megláttam valakit aki miatt be kellett lépnem. Krisztina akinek meg is írtam, hogy nézelődtem és csak miatta regisztráltam. Nehezen hitte el, pár levél után találkoztunk is egy kávézóban.
Szőke csaj volt, nálam csöppet alacsonyabb a szemére nem emlékszem már. A szomszéd település lakosságát erősítette. Élőben már annyira nem volt szép, mint a képen. Ha Sarah Jessica Parkernek ló feje van, akkor Krisztinának patkány, ez egy finom hasonlat volt, hisz nem volt csíkos farka.
Közben kiderült, hogy igen közel lakik, de megyén túl tanul mikor nincs nyár. Koleszban és havonta hazajár. Már rosszul kezdődik. Pár randi volt, de valahogy nem csiszolódtunk egymáshoz, nem mert magáról beszélni, közös témákban is nehezen csiszolódtak össze a szálak. Szóval egymás mellett sétáltunk, de fényévnyi távolság és a Naboo volt köztünk. Cseten sem tudtunk sok mindent mondani, ő csöndes volt, nekem meg kínos. Tudtam hogy nem lesz ebből sem semmi. Ám hamar áthívott magához, filmet nézni. Igen felhívás a keringőre, hülye aki kihagyja. Hülye voltam, hogy belementem.
Nem volt egy szegény család, a tévéjük mögött simán elfértem volna, úgy hogy egy csuklós buszban ülök. Meg a többi ami nem is lényeges, és képes volt egy kamerás felvételt megnézetni velem ekkora tévén. A pixel akkora volt mint a fejem. Romantikus film, csókjelenettel, nekünk is kellett. Sosem smároltam patkánnyal, hát nem tudtam, hogy anatómiailag csáprágókkal rendelkezik, aki olyan szipóerővel cuppan a fejedre, hogy agyad és tüdőd egyszerre cuppan ki a szádon. Nem volt élvezetes, és nem gondoltam hogy megéri a ráfordított időt.
Maradtunk barátok...
