Kezdjünk is bele ebbe a szarkazmussal nem kevéssé tarkított történetbe. A legelejébe mikor még nem is sejtettem, hogy itt fogok kikötni. Egész pontosan 5 évvel ezelőtt, (ránéztem a naptárra és tényleg, pontosan 5 éve történt. Hű hogy telik az idő.) egy baráti összejövetelben sikerült megismerkednem első hősünkkel.
Fanni akkoriban kezdte a középiskolát, lány suli, kollégiummal. 5 emeleten magasan csak lányok tiniktől egészen 25 éves korig. Sok férfitárs szeme csillanhat fel most, mint akkor nekem, - csak egy kis időre bejutni egy ilyen remek helyre. Ahogy viszont ő mesélte ez inkább átok, mint áldás. Önellátó életmódra voltak berendezkedve, mindenkinek megvolt a dolga, és ha valakiben kitört a hiszti az döntötte a dominót. Tudjuk milyen mikor egy nő kicsapja a hisztit, mert nem törölted le a zuhanyban a csempét magad után, vagy a bögrét fordítva tetted fel a polcra, na most ezt megszorozva öt emelettel...
De térjünk vissza a leányzóhoz. Jó volt a buli, hamar megtaláltuk a közös hangot egymással, mindezt olyan ügyesen, hogy a társaságban senkinek sem tűnt fel. Számot nem cseréltünk mert akkoriban még nem volt telefonja. (Mondom hogy hihetetlen sok az az öt év) De volt email. Rengeteg levelet váltottunk, amik rettentő furcsák voltak. Egyszer szeretett volna velem találkozni újra, egyszer pedig minél inkább elkerülni engem. Biztosan attól függött, hogy hol írta a levelet és ki volt a háta mögött. Nem kell húzni az időt, kell egy újabb találka minél előbb.
November elején találkozhattunk, vagy már a december közeledett vészesen, nem is tudom. Csak azt, hogy rettentő hideg volt. A kollégium közelében találkoztunk. - Éreztem ahogy élő szervezetként bámul engem az az épület. Hiába ha eljár a szája két és fél percen belül mindenki tudta, hogy randija lesz. - A hideg miatt beakartam volna ülni egy teázóba, de Fanni nem akart, maradt a séta a folyóparton. Elmesélte életét, hogy egyszer majd építészmérnök lesz, mennyit utazik és milyen magányos néha. Teljesen jól alakult a randi, de sietnie kellett vissza, mert lejárt a kimenője.
Folytatódott a levelezés, és minden bizonnyal a kollégiumból, ahol sokan álltak mögötte, hiszen inkább azt gondolta helyesnek, ha a tanulásra koncentrál és nem rám, jobb ha nem kezdünk bele semmibe. Rendben, (és nem is gondoltam mennyiszer fogom ezt még hallani) sok sikert a karrierhez.
Tényleg eljött a december, vele együtt a szünet is, az ember pedig gondol egyet, hogy az interneten keres társat. Csodák csodájára működött is, kép nélkül találtunk egymásra, és hosszú éveken át tartott a szerelem, de most nem ő a fő szál. Januárban Fanni keresett, lett telefonja, megadta a számát, elmesélte hogy volt síelni és milyen jó lenne, ha legközelebb valaki ott lenne mellette. Nem kellett nagy észjárás, hogy rájöjjek rám gondol, hisz a következő sorban már azt regelte, hogy milyen sokat gondol rám, találkozni kéne megint. Ezek szerint otthon van, nincs mögötte senki, előjöttek a saját gondolatok. Megírtam neki, hogy sajnos elkésett, már megtaláltam az igazit. Nem akarta elfogadni, hogy ennyi idő alatt kit találhattam, biztos nem a tökéletes (de az volt) és hogy mekkora egy szemét vagyok, csak játszottam vele. Azóta nem hallottam róla.
A közös barátunk akinek a buliján megismertem ő is megharagudott rá egy hónap múlva, ő sem beszélget vele, szerintem azóta sem.
Tanulság? Óvakodni kell azoktól a lányoktól akiket ennyire tud befolyásolni a környezetük. Lesz még ilyen hasonló történet ezeken az oldalakon, ebből látszik, hogy nekem sem sikerült.
