Visszakerültem valahogy a saját oldalamra. Meglepett, hogy ezeket mind én írtam, és mennyi minden történt velem. Sőt olyan sztorira is bukkantam amire megvallom, nem is emlékeztem már. Milyen jó, hogy leírtam.
Hogy is fejeztem be? Hogy meglett anyu? Na azt a bejegyzést át kéne írnom a "Történelem top 10 elhamarkodott kijelentései - Az első helyezett -re" Amilyen szépen indult minden, szép lassan lett minden rossz, és csúfos kudarcba fulladó, majd kapcsolatból nehezen menekülő dologgá.
Egy egyszerű példával lehetne bemutatni az egészet. Annyira elkeseredett az ember, hogy az utcán sétálva nem figyel, és beleesik egy gödörbe. Ám a gödörben valami csodát lát, egy ott hagyott kincset. Egy egész wellness szállodát, ahol minden földi jót megtalál amit eddig kívánt. Ám a szálloda tulaja is csak arra várt, hogy beessen valaki a gödrébe. A túlzott ragaszkodása és féltékenykedése, meg az eddigi gödörbe bezárt szűk látókörűség miatt teljesen más látásmód egy idő után menekülésre kényszeríti az emberünket. Ki akar mászni, de visszacsúszik, az ígéretekkel rántja vissza a lent lakó a menekülő hősünket, és az ígéretek működnek is az elején. De a sokadig után sem történik változás, míg egy este csak sikerül újra szabad levegőhöz jutnia szerencsétlenül járt hősünknek.
De ez alatt a lent töltött idő alatt tanult. Rájött, hogy ő is egy gödörben lakó úr volt, aki elől menekült mindenki aki beesett. Hogy most megélte milyen is ő valójában, a másik nem szemével.
Szóval eltelt ez az idő, újra szingli lettem, de most nem szomorú szingli. Amikor egyedül voltam több dolgot értem el az életemben, mint mikor ebben a kapcsolatban voltam. Nem voltak igazi célok, csak tengődtem egy évet. Ám újra egyedül lenni új értelmet adott az életemnek, és pozitívabban fogtam fel és láttam a dolgokat.
Tudatom mélyén persze mindig ott volt Ő, az első nagy szerelem. Az élet pedig úgy hozta, hogy az első nagy szerelem gondolataiban is mindig ott voltam....
