Na de mielőtt el is árulnám mi is történt a telefonhívás után, vendégposzt. Had húzzam egy kicsit az idegeket. Szóval azon az estén ott volt a két leányzó, aki közül egyik bejött a haveromnak. Nekem mondjuk a másik sem lett volna ellenemre. Na hogyan is történt, mi is lett belőle? Tovább
Ott ücsörögtünk mellettük, néztük ahogy táncolnak. Kedves barátom mondta, hogy következő zene jó lesz, odamegy hozzá. Fogadtunk, vagy 2 zenén belül odamegy, vagy én hazamegyek. Jött a második track, nem ment oda, én vittem a nekem tetszőt. Így már odamert menni a kiválasztottjához.
Gyorsan beletekerünk az eseményekbe, mint mikor fater ráül a tekerőgombra a távirányítón. Lényeg megtudtam a keresztnevüket és nagyjából merre laknak, mindketten 23 évesek. Ráadásul bejövök annak akihez én mentem oda. Igaz előtte pénteken szakított pasijával. Viszont a barátom üdvöskéje foglalt, egy 32 éves emberkével, akivel csak van.
Elment haza a két leány, nekem már összejött az este, barátomnak nem, menni kellett utánuk. Ő csak annyit derített ki merre mehettek, két megálló jöhetett szóba. Futottunk az egyik megállóból a másikba. De nem leltük őket, persze telefonszámot nem kért, vesztettnek tűnt az este számára.
Nekiálltunk megtalálni őket a közösségi portálok segítségével. Mission Impossible, de a srácnak sikerült. Sőt azt is megtudta, hogy hol dolgozik az akivel ő olyan jól töltötte az estét. Most jön a legnagyobb csavar. A lány nem máshol dolgozott, mint abban a kávézóban ahol rapidrandiztam.
Egyik délután be is ültünk meglátogatni, persze meglepetésszerűen. A hatás nem maradt el. Megismert minket egyből, nem is akart hinni a szemének, hogy mit is csinálunk itt. Mondjuk haverom se hitte el. :D Meghagytam neki, ha nem jön ide, mikor kérjük a számlát, mondja neki, hogy írja rá a számát a nyugtára.
Nem tette. De azért megérte.
