Keresd a nőt

 Szokásos baráti társaság, szokásos szórakozóhely, minden a megszokott, nem is számít az ember semmire. Amikor is megláttam a nőt akire ismét azt mondta a belső hang, (és Ámor a vállamon) ő kell nekem. Kellően magas, a méretek is megfelelők, és megvolt a varázs is. Valahogy mégis közelebb kellene hozzá kerülnöm. T.i.: ő egy színpadon állt, én meg egy fél lépcsőfoknyi szinttel lentebb csodáltam. Amint útra indultam felé, és ezt egyértelműen jeleztem barátaimnak is, már láttam, hogy mással van. Na ismét megelőztek, gondoltam. Vissza is mentem a többiekhez, mikor valaki megsimogatta a hajam... ő volt az és hívott oda magához. Láttam az előző fazont, hogy csalódott, hoppá szerencse csillagom újra ragyog. 

 

Táncoltunk, nevet cseréltünk (Nóra ám beceneve volt), és hamar közös megegyezésre jutottunk. Ez most nem volt más, mint menjünk át a retro terembe, ahol jobban lehet társas táncolni. Azt a pillanatott látni kellett volna, (figyelem erős elfogultság következik) szinte minden régi dal nekünk szólt, úgy táncoltunk rájuk, mint Olivia Newton és John Travolta a Grease-ben, a Dirty Dancing zárótáncát velünk újra leforgathatták volna. Játszadoztunk a dalokkal és persze egymással, elszínészkedtük a dalszövegeket, mókáztunk és élveztük.

 

Egy csöppet leültünk pihenni, ezalatt számot cseréltünk (megcsörgettem abban a pillanatban, de ki volt kapcsolva, már gyanús volt, de megnyugtatott, hogy ruhatárban van a készülék mégpedig kikapcsolva) és facebook jelölés is megtörtént (óóó hogy utálom én ezért a modern világot) ezalatt végig mesélt magáról, képekkel illusztrálva. Jöhet a kérdés, hogy eddig baj volt, ha csak magáról mesélt a lány, itt miért nem? Nos, a szokásokkal ellentétben ő is kérdezett, és figyelt is rám, sőt nagyon sok volt a közös dolog. Zene, filmek, humor, komolyan egy olyan nő aki idézni tud Mogács Dánieltől? Már az is ritka, ha egyáltalán elviselik őt, vagy ha tudják ki is ő egyáltalán.
Mi több már terveztünk is programot: nagy színházba járó és nem tagadhatom, én is szeretem ezt a fajta kikapcsolódást, és neki voltak mindenféle kapcsolatai amivel kedvezményes jegyet is tudott hozni, ugyanakkor kirándulós, szórakozós ... stb stb szóval a közös megvolt, de nagyon. Nem lehet minden tökéletes, kell lennie valaminek.

Volt is. Igaz még arcpirítóan közel is lakott hozzám, ám egyetemre nem járt közelre és koleszes volt. Egye fene, ezt még mindenki kibírja, főleg ha tényleg úgy érzi megéri. Egy hosszú ölelkezés és egy szájra puszi után már újra folytattuk a táncversenyt amiért azon az estén nem járt díj. Mire feleszméltem már régen a hajnal végén jártunk és a barátaim is leléptek már. Közben Nórát is megtalálták a barátai, majd érzékeny búcsút kellett vennünk, abban a reményben, hogy még találkozunk, ám másnap megy vissza a koleszba.

Másnap amint számítógép közelébe jutottam meglepődve néztem, hogy nincs új ismerős. Visszavonta volna a jelölést? Megtaláltam és bejelöltem újra. Délután felhívtam...volna ám még mindig ki volt kapcsolva.

Hmm Dávid, újra felültettek, ráadásul nem kicsit. Azért egy nappal később újra megpróbáltam, kicsengett, sokadikra felvette és kellett neki egy 20mp mire rájött, hogy ki is vagyok. Buszon ült és nem nagyon hallott, azt ígérte, hogy nyolc után amint megérkezik visszacsörget.

Eltelt egy hónap, még nem találta meg a visszahívás gombot. Ám az ismerős elfogadása gomb meglett. Kb 5 mondatott sikerült is vele beszélnem amit egy fontos dolog szakított meg. 

Amint elkapom Ámort komolyan vízbe folytom...