Majdnem kimaradt egy sztori. Nem csoda hogy majdnem elfelejtettem, a végére ki is derül miért jutott eszembe. Egy kis keret történet. Van egy kicsi bolt, ahol néha besegítek. Egyszer úgy 2 éve bejött egy leányzó Beáta, akivel jól elbeszélgettünk, ám volt barátnőm tartottam a távolságot, illetve az illemet, amit ilyenkor kell. Eltelt egy fél év, szingli lettem egy nap a bolt tulajdonosa hív, hogy keresett engem Beáta. Nocsak, itt egy remek alkalom gondoltam én, el is indultam, bízva abban összefutok vele.
Félúton találkoztunk is, nem mondtam neki, hogy gyorsan terjednek a hírek. Elkísértem hazáig egy jó darabon, számot cseréltünk, elváltunk, hogy lesz még randi. Némit a külsőről, hosszú barna haj, kék szem, velem egy magas, feltűnően vékony ami nagyon jól állt neki, tetszett is. Másnap felhívtam de látványos lerázásnak lettem kitéve: ööö itt van az unokatesóm, nem lesz jó, aztán meg szalagavató, de msnen elérsz. Elértem, kb egyszer. Hagytam is, jöttek a többiek szép sorban, akikről már volt szó. Később megtudtam, hogy lett egy pasija, ráadásul osztálytársa is. Nem mellesleg a buszon ráköszöntem, mikor a barátnői kérdezték ki is vagyok, csak annyit mondott neki, hogy majdnem jártunk, de nem jött be. Aha ennyit rólad.
Egy nyári nap csörög a telefonom.
-Szia Beáta vagyok! Ugye nem haragszol rám, nem lenne kedved találkozni sétálni, beszélgetni....
Mondta tovább de én azon gondolkodtam, hogy ki a #&@% vagy te? Mikor 5 perc alatt elhadarta mondani valóját meg is kérdeztem, hogy ki is ő. Bemutatkozott teljes névvel, nekem pedig halványan derengett, majd berobbant az agyamba, hogy ő az a lány akinek kellettem volna, ám mégsem.
-Nem, nem haragszok, akkor fél óra múlva találkozunk a ...
Még a megbeszélt időpont előtt voltam két perccel, hogy odaérjek, már hívott újra, hogy hol vagyok, nos ha megfordulsz akkor pont mögötted leszek, jah igen előtte mentem de nem vett észre. Minden esetre gyönyörű volt, szebb, mint mikor fél éve utoljára láttam. A remény pedig, hogy azért találkozunk, hogy kiüssük ezt az eltelt fél évet, még az előbbi malőrt is feledtette.
Város összes nevezetességét (2db) körbefoglaló sétát tettünk sok megállással. Hallotta, hogy most szakítottam, kíváncsi volt rá nagyon. Nevetett rajta, és őszintén átérezte a helyzetem (hullámvasút felfelé), kérdeztem nála mi a helyzet, barát? Van barátja már jó ideje ugyan az (hullámvasút lefelé, derékszögben, akkor miért találkozunk? ) ám ő most nélküle lement a Balatonra, és már nem olyan mint régen volt minden,(újra felfelé megyünk) szakítani nem szeretne (pokolban van a hullámvasút végállomása). Vigasztaltam azért, hogy minden rendben lesz, ne aggódjon, persze gondolatban teljesen máshol voltam, mentem volna szenet lapátolni is csak ne itt legyek. Jogsit csinálta szeretett volna egy embert aki segít neki gyakorolni, gondolt rám is, de nem merte megkérdezni. Pedig segítettem volna, megmutatom merre a piperetükör stb.. Mikor elváltunk, nyomatékosan kikötötte, hogy nincs fél évre eltűnés, fogunk találkozni.
Nem kell mondanom, hogy nem találkoztunk. Bár egyszer láttam a buszmegállóban barátnőjével, megálltam mellettük, látványosan dudáltam, hogy hahó Beáta, szálljatok be elviszlek, látványosan nem néztek rám. Majd mikor már meguntam csak felismert, már ültek is be, "jajdekedvesaranyos" vagyok. Kikérdeztem a fontos dolgokról, éppen vizsgáról mentek haza, megbuktak a rutinon, pasi még megvan és nagy a boldogság, oké ki is szállhattok.
Eltelt az ősz itt a tél közepe, és tegnap sms-t kaptam ismeretlen számról.
Totál eltűntél! Mi van veled? Nem is mondtam, megvan a jogsim.
Megint néztem magam elé. Te meg ki a #&@% vagy? Kiderült, hogy Beáta az, új számról, és unatkozik péntek este. Na majd a barátod felvidít.
Az egészről valahogy erre a mémre tudok asszociálni:
