Akadnak pillanatok amikor a tökéletes társnak hitt személy ír pár sort a postafiókodba. Már nagyon boldog vagy, hiszen tudod, hogy itt van az az ember akit eddig kerestél. Bettinának hívták, ám annyira hasonlított az egyik népszerű sorozat karakterére, hogy úgy is becéztem. (Ám nem írhatom le, hisz bukna az inkognitóm. Ugyan írhattam volna más nevet, de a lényeg akkor kimaradt volna: rendszeresen hibásan írta le azt a nevet, míg én jól. De nem tűnt fel neki...)
Ahogy beszélgettünk és bekapcsolódott a kamera is biztos voltam, benne, hogy nem átverés, tényleg ő az, egyre inkább találkozni akartam vele. Ám itt volt a hiba, hogy beszélgettünk. Kiderült, hogy emigrált az ország egyik pontjából ide és magát tartja el éppen lakótársakkal, mondván anyja nem bánt vele jól és lelépett. 21 éves és most fog levelezőn érettségizni, ami nehezen is megy neki. Jó tudom, nem akarhatom hogy Marie Curie legyen a barátnőm, ám vannak alap dolgok azért. Nekem legalábbis.
Mivel már untam az "üljünk be valahova, és játszunk kérdezz feleleket" randikat, mondtam kegyen valami extra, szeretsz biciklizni? (Azért nem kérdezhettem, hogy tudsz biciklizni? ) Szeret, de nincs neki, nembaj, megoldja. Szóval randi, de előtte készül egy kis meglepetéssel, hisz szülinapom volt, nem nagy csak csekélység.
Szóval eljött a nagy nap, áttekertem hozzá izgatottan. Panelház 6 emelete, felmentem és várt a meglepi, saját keze által készült almás pite és limonádé. Édes szám már lecsapott a pitére, és életem legnagyobb kegyes hazugságát követtem el mikor dicsértem. Nem volt benne alma! Nem volt benne íz! Hiányzott minden ami egy pitéhez kellett volna. A benne lévő szeretett itt nem volt elég. Ám akkor még ígéretes volt a lány nem mondhattam, gyorsan öblíteni kellett, persze a limonádé sem látott sok citromot, citromaromás klóros víz így lehetne leírni.
Furcsa volt, hogy nem akar a szemembe nézni, akárhogyan is próbálkoztam, nem sikerült a szemkontaktust felvennünk. Majd egyszer sikerült és megláttam azt ami eddig a képeken és a kamerán sosem tűnt fel. Annyira kancsalra sikerült szegény teremtés, hogy 270° ban belátta az őt körülvevő világot. A madarak leszoknának a repülésről, ha ilyen látás birtokában lehetnének. Ezzel együtt szinte a többi testi hibája is hirtelen hatalmas lett, amit eddig eltakart az iránta érzett vágyam mind kiszúrta a szemem. Lambériaközé beférő vékony test, amin mindenhol feltűnt egy pattanás, ahogy integet a világba.
Menjünk inkább tekerjünk egy nagyot a városban. Megláttam a bringáját amit kölcsön kért: Képzeljetek el egy gyönyörű sárga női kerékpárt, képzeljétek el, hogy a váz alatt szinte fekete annyi olaj volt rajta. Belemártották és szerintem ennyivel le is rendezte a tulaja a karbantartást. Meg is lett az eredménye, kettőt hajtott és már a hátán szép fekete csík díszelgett. Út közben mesélt a családjáról, az eddigi nem túl fényes életéről, és a jövőről amit nem sikerül elképzelnie sehogy még az érettségi is nehéz, mellesleg a cba-ban húspultos. A tekerés nem ment neki, nem értettem, mi célja lehetett a hosszú farmernadrágnak 40° hőségben, ha esni kell nem fogja megvédeni.
Hirtelen egy emelkedőhöz érkeztünk és láttam rajta, hogy egyre inkább szenved, tanácsoltam neki, hogy váltson vissza. A pillanat ahogyan a kart egy mozdulattal 6ból 1es fokozatba kapcsolja és beáll a váltó, megszorul a lánc és leesik a bringáról felbecsülhetetlen volt. Akkor nekem vissza kellett tartanom a röhögést ráadásul.
Nem tudtam mit tenni vele, hozzá se értem már koszos lett a kezem, ám mégsem hagyhattam ott, hogy told haza ahogy tudod. Ámorom kegyes volt most, küldött egy olyan bringást aki Mordor mellől tekert ide és fel volt szerelve, épp mellettünk haladt el mikor lekaptam a bringáról mint terminátor a motoros rendőrt, hogy hapsikám, te most segítesz nekünk. Gond nélkül megoldotta a gondot, ránk hagyta, hogy ne merjen váltani. Hálásak voltunk, Bettina felül és már le is esett a lánc szépen begyűrve a küllők közé.
Barátunkat megkértem, hogy némileg nagyobb szervizre lenne szükségünk, neki is állt. Egy laza 20 perc után újra csatasorban állt a tankerbringa. A leányzó gyorsan ment pár kört, mialatt a sárga angyal megfogta a vállam és csak annyit kérdezett:
-Első randi?
-Igen.
-Ne is legyen több.
Én is így gondoltam.
Érzékeny búcsút vettünk emberünktől és jobbnak láttam hagyni a további tekerést, enni kéne valami ízletesebbet a piténél. Gyros az egy nyerő ötlet, és nyáron minden sarkon kap az ember. Egy harapással sikerült az étlapot a hasára varázsolnia, hátán olaj elől kaja, egyre szebb volt. Ám a legsúlyosabb dolgok csak most jöttek, miért is jött el otthonról. Anyukája verte őt, apja már nincs, idősebb bátyja elmegyógyintézetben volt, már nem tudja hol van, öccse pedig 14 éves kora óta a rendőrökkel játszik fogócskát. Én pedig abban a percben fizettem volna és távoztam, de muszáj voltam haza kísérni, mert nem talált volna vissza.
Vissza út csendesebb volt, és gyorsabb. Majd a bejáratnál megkérdezte: nem jövök fel egy kis sütiért.
-Áhh köszönöm nem, nem tudnám hazavinni. Figyu, most akarom tisztázni a dolgokat, köztünk csak barátság lehet, több nem.
-Akkor ezt elbasztam.
Nem mondtam semmit, csak eltekertem.
(.. később láttam egy másik társkeresőn is, szintén rosszul leírt becenévvel)
