Figyelem! A következő bejegyzés megsértheti egyes emberek lelkivilágát, ugyanakkor még szexuális dolgokat is tartalmazhat, megtekintését semmilyen korosztálynak nem ajánlom!
Elérkeztünk ahhoz a történethez mikor először gondoltam arra, hogy le kéne jegyezni a történéseket. Eddig nem volt fordulatos és hollywoodi forgatókönyvért két térden csúszó a történet, ám ezek után olyan dolgokat, emberi tulajdonságokat tapasztaltam amit ha nekem mesélnek legfeljebb nevetek nagyokat és nem hiszem el. A lányok akik csak a szerelembe szerelmesek, de nem magába az egyénbe. Részletek odalent.
Vizsgaidőszak vége és végső elkeseredettség, ez a két gondolat volt a fejem mozgatórugója mikor ráakadtam Anitára. Nem volt maga az a nő aki megdobogtatja a szívem, de mégis valami volt benne ami megfogott. Bemutatkozása két sorból állt. Nem emlékszem már pontosan, de valami ilyesmi: Keresem azt az őszinte embert aki szeretetre vágyik és őszintén tud szeretni. Már úgy voltam vele, hogy minden mindegy, ezért fogtam kimásoltam a bemutatkozását, átírtam a névelőket és elküldtem neki. Na nem vittem túlzásba gondolhatnánk, ám másnap írt.
"Ilyen aranyos cuki levelet még nem kapott senkitől, főleg egy olyan helyes sráctól nem, mint én." Néztem megrökönyödve, hogy most miért is? Saját bemutatkozásod kaptad vissza, nem is vagyok cuki, most ki udvarol kinek? Skypeon kezdtünk el beszélgetni és, nos igen jó dolog a naplózás, álljanak itt az első mondtatok:
Igen itt kellett volna már eldobnom a billentyűzetet jó messzire és elmenni a folyópartra sírni, de hülye voltam, belementem.
(18:54) Anita: szija
Megismerx?
(18:55) Anita: Itt vagy?
(18:55) Anita: :)
(18:56) Anita: Hm?
(18:58) Anita: Jo lene ha bexelgetnenk
(18:59) Anita: Kerlek irj
(19:01) Anita: Nekem nagyon bejox
(19:01) Anita: Es szeretnelek megismerni
(19:04) Dávid: Szia!
Bocsi, vacsiztam
(19:04) Anita: Semibaj
(19:05) Anita: Szeretnek megismerkedni veled
(19:06) Dávid: Én is, ne is késlekedjünk mesélj pár szót magadról (19:06) Anita: Rendben
(19:06) Anita: Mindjart jovok pill
(19:07) Anita: Szeretek futni,fozni,mozizni,kirandulni
Igen itt kellett volna már eldobnom a billentyűzetet jó messzire és elmenni a folyópartra sírni, de hülye voltam, belementem. Érdemes figyelni az órákat, hogy hol tartottunk. Már kitárgyaltuk hogy nem iszik nem dohányzik, nem él, amikor is
(19:17) Anita: Edes vagy
(19:23) Anita: Orulnek ha lene koztunk egy kapcsolat
És ez ment egészen estig, mondtam két szót akár magamról, akár róla kérdeztem utána jött, hogy tetszel, édes vagy, jó veled csevegni, stb stb. De mire fel? Fél órája sem beszélünk. Mivel váltottam ki belőle? Már a folyóba kellett volna fojtanom magam.
Másnap reggel is beszéltünk, délután már találkoztunk. Egyetemvároskámban egy ismert téren, éppen találkozott volna egy barátnőjével de akkor már egymásra is szántunk egy kis időt ha a városba jön. Városba? Ohh a társkeresős adatlappal ellentétben ő egy másik faluban lakott ami nekem nem esett útba, csak 50km tőlem. Nyáriasan, aranyosan volt kiöltözve, és rendesen eltudtunk beszélgetni, nagy bókolgatások nélkül, ám feltűnt valami. Később visszaköszön majd. Beszélgetünk egyszer csak megfogta a kezem, összekulcsolva várakoztunk. Lerendezte barátnőjét és éppen a sulijához kísértem mikor egy nem odafigyelt percben előbb a piros zebrát láttam majd azt hogy valahogy a szájában vagyok. Csak elértük a suliját és még be sem tette a lábát a kapum már sms-t írt, hogy milyen remek pasival jár, nem kell sokat várnom mindjárt kiért. Értem én egy perce mondtad mielőtt bementél volna. Nem kell sms. Majd végzett felraktam a buszára és úgy köszönt el, hogy Szeretlek, belül meg nem hittem el, hogy miért is? A busz éppen elindult, már sms jött, hogy nyomatékosodjon benne: szeret.
Nem kell mondanom így teltek a napok, reggel bekapcsoltam a telefont sms. Beszéltünk bókok tömkelege. Egy hete sem jártunk. Pénteken már anyukájának is belettem mutatva.
Jó az elején még élveztem bevallom, még ha furcsa is volt, hogy ekkora hatással voltam valakire, ám mégis bennem volt hogy valami nem klappolhat, és igen amit korábban észrevettem az is tartott.
Na de mégis miért nem mentem bele jobban? Miért nem próbáltam én is annyira megszeretni amennyire ő engem? Nézzük csak egy napunkat. Reggel már sms, hogy hívjam fel fél óra beszélgetés a semmiről. De tényleg, a semmiről. Találkozás, ha elmentünk egy vásárló körútra akkor ami őt érdekelte azt engem is kellett hogy érdekeljen, ami engem vonzott viszont látványosan unta. Zenében nem volt közös a nevező, filmben szintúgy, könyveket pedig nem olvasott, közös dolog amit találtam, ööö nulla? Aztán este skype ami nem állt másból, mint kibeszéltük a kevés közös témánkat, 3 perc némaság után feldobta random a szeretlek imádlak, akarlak, szavakat, együtt vagy variálva, amire én mosolyogtam és ez ment végig.
Igen, jól látjátok. Anita nem belém volt szerelmes, hanem magába a szerelembe, lehettem volna én akár egy darab fa is ha megölelem, szeret. Ha mosolygok rá szintén, ha ugyan olyan pizzát rendeltünk akkor már űű de egymásnak vagyunk teremtve mert mindketten szeretjük az ananászt. Szóval neki mindegy volt, hogy ki voltam, mi voltam, egy a lényeg, hogy a seprűnél több életjelet adok, ebbe már lehet szeretni.
Aztán mi volt az amit észrevettem korábban? Eljött a pillanat mikor levetkőzött. Igen a melltartó tömött volt, ami eddig mutatott volna egy kicsi izgalmat, most két pici pattanásként nézett a világ felé. Kérdőre vontam, hát ilyen a melltartó. Jah minek is hordod? A másik a smink, sosem láttam rajta, mikor együtt hagytuk el az ingatlant akkor sem tűnt el pár percre a fürdőben, egyszerűen mert annyi sminket használt életében, mint amennyi közös témánk volt. Semmit, még valami szemceruzát vagy valamit, semmit. Azért igényesebb lányokhoz vonzódik az ember, talán ezért sem sikerült? De ami igazán kiábrándító volt? A hangján túl? Nem is említettem a hangját. Néha nem beszélt, hanem megrágta és kiköpte hörögve a szavakat, mint valami hörgős csirkedarálós metálban. Na de ami igazán kiábrándító volt, szavakban nem lehet leírni, de ez a kép elmondja helyettem is:
Nos igen, ha visszatértetek a hányingerből próbáltam rákérdezni, hogy nem-e esetleg akarna-e megválni ettől talán? A válasz gyorsabban érkezett mint a gondolatom vége: NEM. Aztán kérdeztem, hogy eddigi partnereid nem tették szóvá? Szóvá nem, de nem nyalták ki sosem..aha és esetleg nem érzed az összefüggést a kettő között? Nem nem érezte. Már a beszélgetés is kínos volt számomra, hogy ennyire szívom a vérét és nem esik le neki semmi. Egy szóval sem említem, hogy tetszik, szeretem, semmi érdeklődést nem mutatok iránta, semmi nem tűnik fel neki. De ő három percenkét: szeretlek, imádlak, légy az enyém...
Szülinapja jött, és volt bennem annyi lelkiismeret, hogy nem hagyom ott előtte, legalább legyen boldog addig is. Utána már tervezett nyaralást (2 hete voltunk együtt, együtt? dehogy is, ismertem csak). De már nem bírtam ennek véget kell vetni mihamarabb. Újabb hét, én finoman próbáltam neki jelezni, hogy változnia kéne több dologban, erre megjelent pár könnycsepp a szemében, mire a lelkem megenyhült volna, ám ő már térdelt is előttem, na erre nem számítottam... Szerdán találkoztunk volna ám a sors fintora (vagy Anita Ámora? ) hogy nem tudtunk. Na mondom mázlid van, kaptál egy napot. El kellett mennie egy címre, de 2011ben mikor gps van a telefonjában az embernek nem talált rá a villamos végállomásánál lévő utcára. Telefonon mondtam neki az instrukciókat, (amiben mondom gps volt) egy 10 perc után rájöttem, hogy képes volt előbb leszállni. Hogyan tudott megélni 20 évet ez a nő? Másnap már viszont biztos, oké délelőtt a parkban elleszünk a fűben, este meg összeülünk a haverjaimmal hamburgerezni. Már gonosz voltam, mert tudtam hogy este a felszabadulásom ünnepe lesz.
Életem legfurcsább szakítása volt. Találkoztunk ott ahol először is. Nagy zsák a kezében. Ez minek? Ő nem fog a fűben feküdni. Hozott plédet, meg elemózsiát. Hát az lehet (ezermilliósokszázalék biztos ) hogy nem is lesz rá szükség. Míg odaértünk a parkhoz nagyon ragaszkodott továbbra is, mint a tinigyerekek első szerelmük alkalmával, én meg hozzá sem nyúltam jóformán. Találtunk egy padot, leültünk. Már nekikezdtem volna a monológomnak, de hívta az anyja, 5 percet kapott a sortól újra. Újra szóra nyitottam a számat, de újra hívja az anyja, na ő is egy elveszett lélek, nem tudja hogy 10 percig is lehet telefonálni. Persze Anita szinte ordítva hányta a szavakat, mert nem tudja hogy nem kell a város másik végéig kiabálni.
Lelkem legyen rajta, de tényleg hosszabb szakítást akartam, megbeszélőset, ok okozat kifejtőset, elbúcsúzóst végén barátok maradunk de sose látjuk egymásosat. Ám annyira elegem volt és menekülni akartam, hogy 5 perc sem kellett az egészhez. Tudod mi az a majomszeretet? - kérdeztem. Nem tudta így egy egyszerű példát és a google használatát elmesélve mondtam, hogy most szakítok vele, felálltam és elmentem jobbra. Visszanéztem ő is elindult fej biggyesztve a másik irányba. Gyorsan felhívtam a legjobb barátomat, hogy vége, Anita letudva. Meglepődött ő is, hogy hamar végeztem. Nem így terveztem én sem. Valami miatt megfordultam és láttam, hogy gepárdot megszégyenítő módon szalad felém, mit tehettem szaladtam én is, keresztül a parkon, fülemen meg a haverom. Hallom hogy új hívásaim érkeznek, de csak kettőt csörget, hogy hívjam vissza (mint mindig), meg smsek.
Egy üzenetére válaszoltam, miszerint nem a másik csajommal beszéltem és nem működött volna hosszú távon a távolság miatt sem. A telefonomra ekkor került először fekete lista program. (Aki kitalálta meghívom egy sörre, jelentkezzen) Tömérdek hívás és sms, ám az este már jó volt, baráti és szabad. Gonosz kis girnyó vagyok, tudom.
Két hét sem telt el, már láttam a pofafüzeten, hogy új pasija van, ránézésre egy vérbeli dohányrágó, összeillenek. Most a post kedvéért megnéztem, már másik palival van, és még mindig tömött a melle. Hány hetet jósoljunk nekik?
