Ezekből sosem lesz elég. Rövid poszt pár olyan lánnyal, akik menet közben feladták az ismerkedést, nem jelentkeztek, letiltottak, nem válaszoltak többé vagyis ütközetben eltűntek.
Klaudia: Közelben lakó, szintén szememnek nagyon tetsző leányzó, aki még fogorvosnak is tanul ráadásul. Pár jól hangzó levél után már msnen beszélgettünk, minden este egy héten keresztül. Már a találkozót beszéltük meg mikor is nem jelentkezett be többé, eltűnt. Pedig már reménykedtem.
Tilda: Meglepetés volt a javából. Vidéken élő kezdő alsós tanárnő. Mind a 25 életévével együtt megtetszettem neki, és ő írt nekem. Nekem sem volt ellene kifogásom, nagyon jó levelezések voltak, érdekes témákat boncolgattunk, sok sok közös tulajdonsággal. Ő is pozitívan csalódott, majd elfújta a szél.
Helén: Újabb kellemes meglepetés ért mikor levelet kaptam tőle. Éppen megnéztem adatlapját mikor megelőzve írt is nekem. Legnagyobb meglepetésemre telefonszámmal együtt. Első levélben egyből telefonszám, óvatosan is kezeltem, küldtem egy óvatos sms-t is, email címmel együtt. Másnap már ott is integetett a postafiókomban. Kellően közel laktunk egymáshoz és oda sem néztem már msnen beszélgettünk jobbnál jobb sztorikról, és hogy van sok rágcsálója és egyéb házi fenevadja. Ez nem zavart engem, de ami igen, hogy azóta ő is eltűnt. Persze sokszor látom a társkereső honlapján, ám elérni már lehetetlen. Neki sem mondtam semmi rosszat.
Szénia: Ő extrém eset volt a javából. Messziről érkezett albérletben lakott és szintén fogorvosnak tanult. Az érdeklődése viszont jóval felülmúlt minden képzeletem, az első nő akiről nem arról leveleztem, hogy mit szeret enni, hanem irodalmi nagyjaink műelemzését hajtottunk végre. Élet és Irodalom leközölhette volna összes levélváltásunk. Pro és kontra vélemények szinte egymásnak estek, ám mégis jó volt. Lassan két hónapja, hogy nem felel ő sem.
